Mindannyian mások vagyunk

„Úgy érkeztünk mindannyian, hogy nem volt szavunk. Egyikünk se kérte, mégis mind itt vagyunk.  Piciny magból kikeltünk, mint nyíló virág.  (De) ahány ember annyiféle csodálatos világ.” Bizonyára sokaknak cseng ismerősen Halász Judit szívet melengető dalának kezdő...

Anya a főnök – ajaj, nemcsak otthon! Határon túli életpélda a család és munka összeegyeztethetőségéről

Szülőnek lenni az élet egyik legszebb ajándéka. Édesanyává válni, babaillatban lélegezni nap mint nap, varázslatos. De mire az ember megtanulja gyermeke sírását, hogy most éppen milyen hangon melyiket pityergi és miért, mire megnyugszunk a hosszú éjszakázós, hasfájós, fogfájós, bölcsődei/óvodai beszoktatás kemény időszaka után, máris eltelt 2-3 év, s az édesanya válaszút elé kerül: otthon maradjon, vagy menjen vissza dolgozni? Ha a munkát választja, merre, hova, milyen feltételekkel? Nagyon nehéz téma, óriási dilemma, sok esetben bizony lelkiismeret-facsaró.

Iránytű akkor és most – Keresztény színház amatőrökkel: öveket becsatolni, anya-apa a színpadon!

Aki az elmúlt fél évszázadban csak egy kicsit is részt vett Tatabánya szellemi életében, az biztosan találkozott Komárom-Esztergom megye kulturális életének megkerülhetetlen személyiségével, Tatabánya város díszpolgárával, aki díjai közül iskolái: a Tatabányai Árpád Gimnázium és a Tatai Református Gimnázium által adományozott elismeréseket becsüli a legtöbbre. Sokunk Jutka nénije nemzedékeket nevelt a magyarság és az irodalom szeretetére. S immár túl a nyolcadik X-en fiatalokat megszégyenítő lendülettel végzi értékőrző és -teremtő munkáját, a tőle megszokott magas színvonalon. Bognár Istvánnéval beszélgettem.